Liga pro Europa

ÁGOSTON Hugó (sz. 1944) közíró. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem elméleti fizika szakán végzett 1967-ben. 1970 és 1989 között A Hét című társadalompolitikai hetilap szerkesztője, 1990-től főszerkesztő-helyettes. 1977 és 1989 között szerkesztésében jelenik meg a TETT című tudományos ismeretterjesztő kiadvány. 1975-1987 között a Kriterion Könyvkiadó Korunk Könyvek sorozatának szerkesztője, 1990-ben a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének alapító tagja, 1990-1995 között a MÚRE igazgató tanácsának tagja, 1997-1999 között pedig elnöke. 1999-től a Krónika napilap alapító tagja, vezető szerkesztője. Önálló kötete Bukaresti Élet, képek 2000-ben jelent meg. MÚOSZ és EMKE-díjas.

Gabriel ANDREESCU (sz. 1952) politológus. A Bukaresti Egyetem Fizika karán szerzett diplomát 1976-ban. A Társadalmi Párbeszéd Csoport és a Polgári Szövetség alapító tagja, a Román Helsinki Bizottság emberjogi aktivistája, a Revista Română de Drepturile Omului folyóirat ügyvezető igazgatója. Számos cikk és tanulmány szerzője. Önálló kötetei: Sisteme axiomatice ale logicii limbajului natural. Funcţii şi operaţionalizare (1992) Cel mai iubit dintre ambasadori (1993), Despre filosofia disidenţei; Patru ani de revoluţie (1993); România versus România; Naţionalişti, antinaţionalişti... o polemică în publicistica românească (1996), Solidaritatea alergătorilor de cursă lungă (1998); Problema transilvană (szerkesztésében, Molnár Gusztávval közösen 1999), Ruleta. Români şi maghiari, 1990-2000 (2001). A Romániai Magyar Újságírószövetség Pro Amicitia és a magyar kormány Pro Minoritate díjazottja.

BAKK Miklós (sz. 1952) politológus. A Temesvári Műszaki Egyetem Villamosmérnöki karán 1976-ban szerzett diplomát. 1991-1999 között A Hét szerkesztője. 1996-tól a Magyar Kisebbség szerkesztőbizottságának tagja, 1999-től a Krónika főmunkatársa, jelenleg felelős szerkesztője. Tanulmányai közül: Despre concepţia APADOR privind drepturile minorităţilor naţionale (1994), A németországi szorb népcsoport jogai (1996), Bibó, avagy a válság önismerete. Utószó. (1997), Factors and Mechanisms of the Regionalization in Central Eastern Europe (1998), Az RMDSZ mint a romániai magyarság önmeghatározási kísérlete 1989 után (1999), România şi Europa Centrală – două compromisuri (2000).

BÍRÓ Béla (sz. 1947) közíró, egyetemi tanár a Bukaresti Egyetem Hungarológiai Tanszékén és a Sapientia Egyetem csíkszeredai karán. Számos hazai és magyarországi lapban megjelent,, különösképpen a magyar-román kapcsolatokat elemző cikk és tanulmány szerzője. Kötetei: A tragikum tragédiája (1984), Legenda a kerek Egészről (1997), Kossuth paradoxon (2001), A gyűlölet terhe (2001), Porlik mint a szikla (2001), Véges végtelen (2002).
François BOCHOLIER ( sz.1973). A párizsi École Normale Suprieureben végezte tanulmányait és a Pantheon-Sorbonne Egyetem doktorándusa. Tanulmányok: La Dobroudja entre Roumanie et Bulgarie: regard francais melyet a Bolgár Akadémia és a Paris-Sorbonne és az Artois egyetemek kolokviumán mutatott be 2000 szeptemberében.

Lucian BOIA (sz. 1944) történész, a Bukaresti Egyetem Történelmi Fakultásának tanára, alapító igazgatója a Centrul de Istorie a Imaginarului-nak (a Képzeletbeliség Történetének Központja). Főbb munkái: Istorie şi mit în conştiinţa românească (1997), Jocul cu trecutul. Istoria între adevăr şi ficţiune (1998), Două secole de mitologie naţională (1999), Pentru o istorie a imaginarului (2000), România, ţară de frontieră a Europei (2002).
Antonela CAPELLE-POGĂCEAN (sz. 1968). Tanulmányait a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Filológia Tanszékén végezte. Doktori címét a párizsi Politikatudományok Intézetében szerezte, doktori disszertációjának címe: Représentations de la nation chez les intellectuells hongrois, Hongrois de Roumanie et Roumains à l’entre-deux-guerres. Számos tanulmány és cikk szerzője a román-magyar kapcsolatok témakörében: Quelques aspects hungaro-roumaines et la question des minorités magyares (1995), Hongrie/Roumanie: rivalités et synergies dans la marche vers l’Europe (1997), Chestiunea transilvană: dimensiune teritorială şi dimensiune etnică (1998), A romániai magyar kisebbség új identitás-meghatározásai 1989 után (2000), „Hongrie” et „Roumanie” (2000).

Al. CISTELECAN (sz. 1951) irodalomkritikus, szerkesztő, publicista. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Filológia Tanszékén szerzett diplomát, doktori címét a Celălalt Pillat című disszertációval szerezte. A Vatra irodalmi folyóirat főszerkesztőhelyettese, a Petru Maior Tudományegyetem előadótanára. Publicisztikai tevékenysége nagyon gazdag, számos tanulmánya, esszéje, irodalomkritikája, politikai elemzése jelent meg hazai folyóiratokban. Megjelent művei: Poezie şi livresc (1986), Celălalt Pillat (2000), Top ten, (2000). A Poezie şi livresc című kötete „George Călinescu” irodalomkritikai díjban részesült. A Romániai Írók Szövetségének esszé-díjazottja 2001-ben a Celălalt Pillat című kötetéért.

Marius COSMEANU (sz. 1967) szociológus. Tanulmányait a Temesvári Egyetem, Szociológiai és Pszihológia Karán végezte 1996-ban. Magiszteri tanulmányait a budapesti ELTE-UNESCO Ethnic and Minorities Studies karán folytatta. A bukaresti Sajtófigyelő Szolgálat területi irányítója, a King Baudouin Alapítvány külső munkatársa. Az Elemző és Monitorizáló Csoport elnöke. Számos cikke, elemzése, recenziója és tanulmánya jelent meg Romániában és külföldön. Ezek közül: Alter/Ego târgumureşean, Alter şi Ego în minoritate (társszerző, 1995), Identity Politics vs. Political Identities: Two Months with the Romanian Media (2000), Anti-nostalgia. Maghiarii şi spaţiul public în România (2001).

CSETRI Elek (sz. 1924) történész, Erdély 17-19. századi történetének szakértője, a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem tanára, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem vendégtanára, az Erdélyi Múzeum c. folyóirat főszerkesztője, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja és a kolozsvári Történelmi Intézet tagja. Főbb munkái: Tanulmányok az erdélyi kapitalizmus kezdeteiről (társszerző, 1956), Történeti kronológia (társszerző, 1976), Erdély változó társadalma 1767-1821 (társszerző, 1984), Kőrösi Csoma Sándor (1984), Bethlen Gábor életútja (1992), Együtt Európában (2000).

DEMÉNY Lajos (sz. 1926) történész. Tanulmányait a kolozsvári Bolyai Egyetemen és az Ekaterinenburgi és a Szentpétervári Egyetemeken végezte, majd a Román Akadémiai Kiadó szerkesztője, a N. Iorga Történelmi Intézet kutatója és osztályvezetője volt, valamint a Román-Magyar Történészi Vegyes Bizottság tagja. A Bábolnai paraszttábor c. tanulmányáért a Román Akadémia Nicolae Bălcescu díjával tüntették ki. A Román Társadalomtudományi Akadémia rendes tagja, 1995-től pedig a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. 1999-ben a Szegedi Egyetem díszdoktori címével, majd 2003-ban Entz Géza díjjal tüntették ki. Számos kötetet és magyar, román, orosz, bolgár, német, cseh és angol nyelvű folyóiratokban közölt cikket adott ki.

Caius DOBRESCU (sz. 1966). A brassói „Transilvania” egyetem összehasonlító irodalom előadótanára. A bécsi egyetem Herder ösztöndíjasa (1990-1991), a New Europe College (1995-1996) és a Budapest Collegium ösztöndíjasa (1996-1997). Az Interval című kulturális folyóirat főszerkesztő-helyettese. Jelenleg a Chicago-i Egyetem Committee on Social Thought szakának Fullbright ösztöndíjasa. Megjelent kötetei: Efebia, Spălîndu-mi ciorapii, Deadevăr (versek); Balamuc sau Pionierii spaţiului (regény); Modernitatea ultimă, Semizei şi rentieri (kultúrelmélet), Inamicul impersonal (esszék).

Paul DRUMARU (sz. 1938) nyelvész, író, műfordító. A jászvárosi Egyetem Bölcsészkarának Román nyelv és irodalom szakán végezte tanulmányait. Mintegy 40 kötetet fordított a magyar irodalomból románra, többek közt: Konrád György, Vizitatorul (1998), Transland, poeţii mei maghiari, versválogatás (1999), Pilinszky János, Crater (2002), Babits Mihály, Iona (2002), Kovács András Frenc, Vară colonială (2002), Konrád György, Călătoria (2003). Önálló kötetei: Ochii necesari (1968), Făptura (1976), Vizionarea (1980).

EGYED Ákos (sz. 1929) történész. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen végezte, majd nyugdíjazásáig a kolozsvári Történeti Intézet kutatójaként dolgozott. Számos tanulmányt közölt az erdélyi parasztság történetéről – 1975-ben könyvet írt Az erdélyi parasztság a századfordulón címmel –, majd a székelység és az 1848-49-es szabadságharc történetével foglalkozott melynek eredményeként születet a két kötetes Erdély 1848-1849 c. munkája (1998-1999). 1990 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem díszdoktora, 2002 óta pedig az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke.

Smaranda ENACHE (sz. 1950) filológus. A Bukaresti Egyetem Bölcsészkarán szerzett oklevelet francia nyelv- és irodalomból. A Pro Europa Liga alapító tagja és társelnöke, a Polgári Szövetség és a Társadalmi Párbeszéd Csoportjának alapító tagja, Románia volt finnországi és észtországi nagykövete. Számos cikket, tanulmányt és interjút közölt a többpárti demokrácia, az emberi és kisebbségi jogok, a román-magyar történelmi megbékélés, az interkulturalizmus, a nacionalizmus, az európai integráció stb. kérdésköréből itthon és külföldön. Mecenas, Amicitia és Pro Minoritate díjas, valamint a Magyar Köztársaság kitüntetetje. A România şi minorităţile c. kötet szerkesztője.

Sabina FATI (sz. 1965) újságíró. Politikatudományokban szerzett oklevelet, 1995-től újságíró és a Szabad Európa Rádió tudósítója, politikai elemző. A Curentul, Sfera Politicii és Politica Externă lapok állandó munkatársa. A TACTIC interdiszciplináris csoport társelnöke. A Secretul informaţiilor este secretul puterii (1997), Regionalism prin descentralizare sau criză prin fragmentare? (1999), A nemzeti eszme és a föderalizmus Erdélyben a XX. század elején (2001) című tanulmányok szerzője.

Sabin GHERMAN (sz. 1968) közíró. A Craiovai Egyetem Bölcsészkarának román-francia szakán szerzett oklevelet. 1992 és 1999 között a kolozsvári TV szerkesztője. Két verses kötetet közölt: Phaluscriptum (1991) és Bă Ghermane (1993) címmel. 1998-ban adja ki a M-am săturat de România c. esszéjét amely később a pro Transivania Alapítvány kiáltványává válik. 1999 és 2000 között előadásokat tart budapesti és bécsi egyetemeken. Az Erdély-Bánát Liga alapítója és elnöke (2000 május), jelenleg az Európai Szabad Szövetség (European Free Alliance) romániai raportőre. Legújabb kötete: Regionalism – starea noţiunii (2003).

Ovidiu GHITTA (sz. 1962) történész, egyháztörténész, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia karának adjunktusa. Több kollektív kötet társszerkesztője és társszerzője mely között Maria Crăciun, Ovidiu Ghitta (ed.), Church and Society in Central and Eastern Europe (1998), valamint a Naşterea unei biserici. Biserica greco-catolică din Sătmar în primul ei secol de existenţă (2001) c. monográfia szerzője.

Gheorghe GORUN (sz. 1949) történész. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen végezte, jelenleg a nagyváradi Görög-Katolikus Teológiai karon ad elő középkori történetet és görög-katolikus egyháztörténetet. A ’90-es években a Debreceni Egyetem vendégtanára volt. 1998 óta a American Historical Association tagja. Számos könyvet, tanulmányt és cikket közölt főképpen a premodern történelem kérdéskörében, melyek közt: Reformismul austriac şi violenţele sociale în Europa Centrală 1750-1800 (1998), Răscoala lui Horea în comitatul Bihor. Izvoare documentare, I-II. (2000-2001), Sub semnul schimbării (2002).

JAKÓ Klára (sz. 1962) történész, kultúrtöténész. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem-filozófia karának előadótanára, az Erdélyi Múzeum Egyesület kutatója, a MÚRE és a Magyar Történészek Világszövetségének tagja. Publikációk: Az első kolozsvári egyetemi könyvtár története és állományának rekonstrukciója (1991).

JAKÓ Zsigmond (sz. 1916) történész, levéltáros, Erdély középkori történetének szakértője, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem-filozófia karának volt tanára és tanszékvezetője, a kolozsvári Történeti Intézet volt kutatója, a Magyar Tudományos Akadémia (1988) és a Román Akadémia (1996) tagja, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke (1990-1994), a Magyar Történészek Világszövetségének társelnöke, a Magyar Történészek Társaságának tiszteletbeli tagja. Művei: Románok és magyarok (1943), Documente privind istoria României (1956), Scrierea latină în evul mediu (1971), Sub semnul lui Clio (1974), Írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok Erdély történelméhez (1976), Művelődéstörténeti tanulmányok (1979), A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei 1298-1556 (1990), Társadalom, egyház, művelődés (Tanulmányok Erdély történelméhez) (1997).

KÁNTOR Zoltán (sz. 1968). Szociológus, politológus, a budapesti Teleki László Intézet tudományos munkatársa, vendégtanár a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen és a temesvári Tudományegyetemen, a Regio c. folyóirat szerkesztője. 1995-ben a Temesvári Tudományegyetem Szociológia Karán szerzett diplomát. 1996-ben a Közép-Európai Egyetem, Politikatudomány szakán MA fokozatot szerzett a National Minorities, Consociationalism and Democracy: the case of Hungarians in Romania szakdolgozattal. Kiadott munkái: Kisebbségi nemzetépítés; A romániai magyarság mint nemzetépítő kisebbség (2000); Az RMDSZ a romániai kormányban 1996-2000 – Bárdi Nándorral (2000), Az RMDSZ és a kormánykoalíció (1996-2000), szerkesztő, 2001; A magyar nemzetpolitika és a státustörvény (2001), Nationalizing Minorities and Homeland Politics (2001).

KÖPECZI Béla (sz. 1921) történész, irodalomtörténész. A Budapesti Egyetem francia-román szakán, majd a Sorbonne-on végezte egyetemi tanulmányait. 1966-tól az ELTE francia tanszékén egytemi tanár, 1970-ig tanszékvezető, 1971-1975 között a MTA főtitkára, 1982-1988 között művelődési miniszter. A Helikon főszerkesztője. A Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az Erdély történetének főszerkesztője. Főbb munkái: II. Rákóczi Ferenc (társsz. 1955), Eszme, történelem, irodalom (1972), Döntés előtt. Az ifjú Rákóczi eszmei útja (1982), Magyarok és franciák. XIV.Lajostól a francia forradalomig (1985), A francia felvilágosodás (1986), A bujdosó Rákóczi (1991), Histoire de la culture hongroise (1995), Az emberi sors és a XX. századi francia regény (1997).

KRISTÓ Gyula (sz. 1939) történész. A JATE magyar-történelem-latin szakán szerzett oklevelet, 1962-től a JATE tanára, majd tanszékvezetője, 1987-től a Bölcsészet-tudományi kar dékánja, 1982-85 között az egyetem rektora. A Történelmi Szemle szerkesztőbizottságának tagja, a Szeged története c. monográfiasorozat szerkesztője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Főbb munkái: Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig (1980), Tanulmányok az Árpád-korról (1983), A vármegyék kialakulása Magyarországon (1988), Anjou-kori oklevéltár (szerk. 1990-98), A magyar nemzet megszületése (1997), Írások Szent Istvánról és koráról (2000).

Steliu LAMBRU (sz. 1969) történész. A Bukaresti Egyetem Történelmi Karán szerzet oklevelet, 1998-ban MA címet szerzett történelemből, a jászvárosi „Al. I. Cuza” Egyetem éa a budapesti Central European University doktorandusa. A jelenkori egyetemes és a jelenkori erdélyi történelem szakértője. Több cikk és tanulmány szerzője: Cele două naţiuni române. Controverse politice româneşti în spaţiul habsburgic între 1865-1872 (1999), Microidentitate şi erupţia identitară în Europa de Sud-Est (2000).

Marius LAZĂR (sz. 1959) szociológus. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Karán szerzett diplomát, 1998-ban pedig doktori címet az Etnocentrism şi integrare europeană în conştiinţa culturală românească c. disszertációval. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia karának előadótanára, az Interetnikus Kapcsolatok Kutatási Központjának igazgatója. Tanulmányok: Structuri sociale şi modernizare în societatea românească, în a doua jumătate a secolului al XIX-lea (1998); Structuri politice şi cultură: Cîmpul cultural de la „destalinizare” la „mitul salvării prin cultură” (1999); „Akademisches” und „nicht-akademisches” Denken. Die Philosophie in Rumänien zwischen den beiden Weltkriegen (2001). A Román Kulturális Antropológiai Társaság tagja.

Ana LUDUŞAN (sz. 1948) szociológus, a Liga pentru Apărarea Drepturilor Omului [az Emberi Jogok Védelmének Ligája] (LADO) kolozsvári fiókszervezetének irányítója. Számos cikk és szaktanulmány valamint szépirodalmi rövid próza és a Micul Stalin (1999) c. regény szerzője. A Provincia, Observatorul Cultural és Timpul folyóiratok állandó munkatársa.

MAGYARI-VINCZE Enikő (sz. 1961) a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem Európai Tanulmányok karának adjunktusa. Az etnikai önazonosság, a nők romániai helyzete és a kulturális antropológia területén végzett rendszeres kutatásokat. Főbb munkái: Antropologia politicii identitare naţionaliste (1997), Kísérletek kulturális analízisre. Experimente în analiza culturală. Experiments in Cultural Analysis (1997), Diferenţe care contează. Diversitatea social-culturală prin lentilele antropologiei feministe (2002), Talking Feminist Institutions. Interviews with Leading European Scholars (2002).

Radu MÂRZA (sz. 1974) történész, a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem Történelem-filozófia karának tanársegédje, az Incursiuni în opera istorică a lui Gh. I. Brătianu (1999) c. kötet társszerkesztője, a Studii de istoria Transilvaniei. Omagiu profesorului Pompiliu Teodor (2000) c. kötet szerzője.

Sorin MITU (sz. 1965) történész, a Babeş-Bolyai Egyetem Történelem-filozófia kara újkori történelem tanszékének adjunktusa. Főbb munkái: Geneza identităţii naţionale la românii ardeleni (1997), Românii văzuţi de maghiari (társszerző, 1998), Istorie pentru clasa XI-a şi XII-a (1999) alternatív történelem tankönyvek, valamint Imagini europene şi mentalităţi româneşti din Transilvania (2000) tanulmánygyűjtemény társszerzője.

MOLNÁR Gusztáv (sz.1948), filozófus, politológus. A kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem Történelem-Filozófia Karán szerzett diplomát 1971-ben. A budapesti Teleki László Intézet tudományos főmunkatársa, a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem vendégtanára. 1995-ben nyerte el a politikatudományok doktora címet a Budapesti Egyetemen Az autonóm társadalom eszméje az angol polgári forradalom idején c. értekezésével. 1987-ig a bukaresti Kriterion Könyvkiadó társadalomtudományi kiadványainak szerkesztője. 1985-ben megalapítja az erdélyi magyar értelmiségiek Limes körét. 1988-tól Magyarországon él. Az 1988-89-es egyetemi évben a Nemzeti ideológia a románoknál, Eminescutól Noicáig c. kurzus előadója a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1989-90-ben a Magyar Napló c. kulturális hetilap rovatvezetője, 1991-től a Teleki Alapítvány munkatársa. Önálló kötetei és fontosabb tanulmányai: Az elmélet küszöbén (1976); Ó Anglia, Anglia... Esszé az angol forradalomról (1984); Bretter György öröksége. Bretter Gy: A kortudat kritikája, 1984. Utószó; Nem lehet. A kisebbségi sors vitája. Válogatás Cseke Péterrel együtt - és utószó (1989); Önrendelkezési törekvések az „Észak-Erdélyi Köztársaság” idején, in Autonómia és integráció (1993); Problema transilvană (szerkesztésében, Gabriel Andreescuval közösen, 1999); The Vanishing of In-Between Europe, in Regio (2000).

Camil MUREŞANU (sz. 1927) történész, egyetemi tanár, a kolozsvári Történeti Intézet igazgatója. A Nagyváradi Egyetem díszdoktora, a Román Unitusok Általános Egyesületének, a Dél-Kelet Európai Tanulmányok Egyesületének és a Román Akadémiának a tagja. 1997-ben a Román Akadémia díjával jutalmazták. Főbb munkái: Ioan de Hunedoara (1957), Revoluţia burgheză din Anglia (1964), Imperiul Britanic (1967), Europa modernă: de la Renaştere la sfîrşitul de mileniu (1997).

Lucian NASTASĂ (sz. 1957) történész. A jászvárosi „Al. I. Cuza” Egyetem Történelem-filozófia karán szerzett oklevelet. Jelenleg a Román Akadémia „Gh.Bariţiu” Történeti Intézete kolozsvári jelenkori történeti részlegének kutatója. Az Országos Címertudományi, Geneológiai és Pecséttudományi Bizottságának, a jászvárosi „A.D.Xenopol” Akadémiai Alapítványnak és a jászvárosi Totalitarizmus Tanulmányi Központjának alapító és aktív tagja. Számos tanulmányt, cikket, recenziót közölt szaklapokban és a következő kötetek társszerzője: Generaţie şi schimbare în istoriografia română (sfîrşitul secolului XIX şi începutul secolului XX) (1999), Ţiganii din România. Mărturii documentare (1919-1944) (2001), Maghiarii din România. Mărturii documentare (1945-1955) (2002), Evreii din România. Mărturii documentare (1945-1965) (2002), Intelectualii şi promovarea socială (Pentru o morfologie a cîmpului universitar) (2002).

Toader NICOARĂ (sz. 1956) történész. A kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem Történelem-filozófia karán az újkori történelem tanszék adjunktusa, a történelemtudományok doktora. Az Erdélyi és Bánáti Történészek Egyesületének alapító- és a vezetőségi tanácstagja. A Colloquia – Journal of Central European History c. folyóirat szerkesztője és a Közép-Európai Tanulmányi Intézet tagja. Számos cikket, tanulmányt és elemzést közölt különböző szaklapokban. Főbb munkái: Memorandumul. 1892-1894. Ideologie şi acţiune politică românească (társszerző, 1991), Mentalităţi colective şi imaginar social. Istoria şi noile paradigme ale cunoaşterii. (társszerző, 1996), Istoria modernizării României (1800-1918) (társszerző, 1996), Manual multifuncţional de istoria modernă a României (társszerző, 1997), valamint Transilvania la începuturile timpurilor moderne (1680-1800) és Societate rurală şi mentalităţi colective (1997) egyéni kötetek.

Ovidiu PECICAN (sz. 1959) történész. Tanulmányait a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karán végezte 1985-ben. 1998-ban megszerzi Babeş-Bolyai Tudományegyetemen a doktori címet. 1991-1994 között a kolozsvári Centrul de Studii Transilvane kutatója. 1998-tól a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Karának kancellárja. 2001-től a Desire Press igazgatója. Számos tanulmánya, cikke, könyve jelent meg, köztük: Europa – o idee în mers (1997); Troia, Veneţia, Roma. Studii de civilizaţie europeană (1998); Adevăratele încercări sînt de depistat la nivelul provocărilor spirituale (1999), România şi Comunitatea Europeană (2000). A Transition in Central and Eastern Europe társszerkesztője. 1995-től a European Community Studies Association tagja. A Romániai Európai Diákok Szövetségének, a Babeş-Bolyai Egyetem és a Nemira Kiadó díjazottja. A Román Írószövetség tagja.

Adrian POPESCU (sz. 1947) költő, író, a Steaua c.folyóirat főszerkesztője. Többek között az Írók Szövetségének és a Román Akadémia díjazottja. Főbb kötetei: Umbria (1971), Focul şi sărbătoarea (1975), Cîmpiile magnetice (1976), Curtea Medicilor (1979), Suburbiile cerului (1982), Tînărul Francisc (1992), Cortegiul magilor (1996), Pisicile din Torcello (1997), Fără vîrstă (1998), Drumul strîmt (2001).

SALAT Levente (sz. 1957). A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem doktora és Politikatudományi Karának adjunktusa. Társalapítója és ügyvezető elnöke az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontjának. 1990-1994 között a Korunk folyóiratnak volt szerkesztője, majd főszerkesztő-helyettese. 1990-1999 között a romániai Soros Alapítvány kolozsvári fiókjának volt az ügyvezetője. Fontosabb publikációk: Filippika az idő ellen (esszék, tanulmányok), 1996; Etnopolitika – a konfliktustól a méltányosságig. Az autentikus kisebbségi lét normatív alapjai, (2001); Multiculturalismul liberal (az Etnopolitika — a konfliktustól a méltányosságig c. kötet átdolgozott román változata), 2001. Lucian Nastasă-val közösen szerkesztette a 2000-ben a románul és angolul közreadott Etnikumközi kapcsolatok a posztkommunista Romániában c. gyűjteményes kötetet.

SCHÖPFLIN György (sz. 1939) a politikatudományok Jean Monnet professzora, az University College London School of Slavonic and East European Studies keretében működő Centre for the Study of Nationalism igazgatója. Főbb érdeklődési területe az etnikum, a nemzet és a politikai hatalom közötti viszony, különös tekintettel a posztkommunista országok térségére. Számos a nemzettel és a nacionalizmussal foglalkozó cikk és tanulmány szerzője. Főbb kötetei: Politics in Eastern Europe 1945-1992 (1993), Nation, Identity, Power (1998), Myths and Nationhood (társszerző, 1997).

Ion SIMUŢ (sz. 1953), egyetemi tanár a nagyváradi Egyetem Bölcsész karán és a Familia c. folyóirat szerkesztője. 1996-ban az Írók Szövetségének díjazottja. Főbb munkái: Diferenţa specifică (1982), Incursiuni în literatura actuală (1993), Revizuiri (1995), Confesiunile unui opinioman (1996), Critica de tranziţie (1996), Rebreanu dincolo de realism (1997).

SZÁSZ Alpár Zoltán (sz. 1966), a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem Politika- és Közigazgatás-tudományi karának adjunktusa. A romániai Magyar Politikatudományi Társaság ügyvezető igazgatója, az Erdélyi Múzeum Egyesület Jog-, Közgazdaságtudomány és Társadalomtudományok szakosztályának elnöke, az Erdélyi Múzeum c. folyóirat Társadalomtudományi sorozatának szerkesztőbizottsági tagja. Számos szaklapban megjelent cikk, tanulmány, elemzés és fordítás szerzője, valamint a Román-magyar közigazgatási szójegyzék (2000), Cercetare şi dezvoltare reginală (2001), Régiófejlesztés és regionális kutatás (2001), Politika és társadalom. Jegyzetek a politikai szociológia tárgyköréből (2001), Román-magyar közigazgatási szótár (2002) c. kollektív kötetek társszerzője.

SZÁSZ Zoltán (sz. 1940) történész, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének volt igazgatója, az Illyés Közalapítvány, Romániai Alkuratóriuma oktatási szaktestületének tagja, az Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában, VII. (1914-1916) társszerkesztője.

SZEGEDI Edit (sz. 1966) történész, a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem Európai Tanulmányok karának előadótanára, a Colloquia és a Studia europaea c. folyóiratok társszerkesztője. Számos cikket, tanulmányt, elemzést közölt szaklapokban, a jelentősebbek közüllük: Memorie şi identitate la saşii din Transilvania (1995), Germanii – o minoritate pe cale de dispariţie (1997), Relaţiile româno-maghiare de-a lungul secolelor (1997), Decoraţie sau principiu de bază (1997), Nu doar Europa culturii (1997), Redimensionarea europeană şi spiritualitate săsească în secolul XVII-lea (1999), Cronicile familiale din Transilvania secolelor XVI-XVII. Idei preliminare pentru o nouă abordare a unui gen de frontieră (1999).

SZOKOLY Elek (sz. 1939) közíró, a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem filozófia szakán szerzett diplomát. A ’89-es változásokig, mint volt politikai fogoly, volt építőtelepi munkás, gyári munkás, színházi világosító. 1990 után a Gazeta de Mureş c. hetilap szerkesztője és tárcaírója, majd az Altera c. folyóirat alapító társkiadója, szerkesztője, a Pro Europa Liga Interkulturális Központjának és a Pro Europa Kiadó igazgatója, majd a Pro Europa Liga ügyvezető igazgatója. Cikkei, tanulmányai és esszéi jelentek meg, úgy magyarul mint románul, különböző hazai lapokban, valamint a Problema Transilvană (Az erdélyi kérdés) c. gyűjteményes kötetben. A Pro Europa Liga alapító tagja, valamint a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének, az Asociaţia Ziariştilor Români és a Comitetul Helsinki Român tagja.

SZŐCS Géza (sz. 1954) költő. A Ceauşescu-korszakban szerkesztője volt az Ellenpontok című szamizdat folyóiratnak A román titkosrendőrség meghurcolta, majd külföldre kényszerítette. 1990-ben hazatelepedett, 1990 és 1991 között az RMDSZ főtitkára, 1991 és 1993 között politikai alelnöke, 1990 és 1992 között szenátor a Szövetség színeiben. 1993-tól 1999-ig, az RMDSZ-ből való kilépéséig a Reform Tömörülés és a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) tiszteletbeli elnöke. 1992-től az Erdélyi Híradó Lap- és Könyvkiadó vállalat vezetője, 2001-től a Dunánál című folyóirat szerkesztője.

Traian ŞTEF (sz. 1954). Egyetemei tanulmányait a kolozsvári egyetem román-francia szakán végezte 1979-ben. Tanulmányai idején az Echinox folyóirat szerkesztője volt. 1990-től a Familia folyóirat szerkesztője. A Polgári Szövetség és a Polgári Szövetség Pártjának alapítótagja, négy éven keresztül megyei tanácsos. A Román Írószövetség és a (Román Írók Professzionista Szövetségének (ASPRO) tagja. Kötetei: Călătoria de ucenic, Femeia în Roz, Tandreţea dintre noi (versek), Despre mistificare (politikai esszék), Ridicolul, Despre calitatea umană (irodalomesztétikai és összehasonlító-irodalmi esszék), Leonid Dimov (irodalomkritika, társszerző).

TONK Sándor (1947-2003) történész, egyetemi tanár, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, a Sapientia Alapítvány elnöke. A Babeş-Bolyai Egyetem történelem szakán 1969-ben szerzett diplomát. 1969 és 1972 között a marosvásárhelyi Telelki-Téka könyvtárosa. 1972-től a Román Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézetében kutató. 1990-től tagja az Erdélyi Múzeum Egyesületnek. Kutatási területe Erdély középkori és koraújkori története és művelődéstörténete, ezen belül is a peregrináció-kutatás. Számos cikk és tanulmány szerzője. Főbb munkái: Erdély integrálódása a középkori magyar államba (tanulmány), Erdélyiek egyetemjárása a középkorban (1979), Árva Bethlen Kata írásai (2000). A Debreceni Református Kollégium Bethlen Gábor díjjal ismeri el közéleti és tudományos tevékenységét (2000) és a Magyar Köztársaság érdemrendjével tüntetik ki (2002).

R.VÁRKONYI Ágnes (sz. 1928) történész, az ELTE emeritus professzora, a történelemtudomány doktora, 1951-től az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, 1983-1995 között a Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. Szakterülete a 16-18. század története, a historiográfia és a történeti ökológia. A Royal Historical Society levelező tagja. Főbb művei: A pozitivista töténelemszemlélet (1970), Török világ és magyar külpolitika (1975), Magyarország keresztútjain (tanulmányok, 1978), Erdélyi változások (1984), Megújulások kora (1997), A királyi Magyarország 1541-1686 (1999), Europica varietas – Hungarica varietas. 1526-1762 (2000), A megosztottság évszázada. Magyarország a XVI. században. 1526-1606 (2000).

Daniel VIGHI (sz. 1956) író, újságíró. 1980-ban a Temesvári Egyetem, Filológia Karán szerzett diplomát. 1990-től az Orizont folyóirat szerkesztője, a Temesvári Egyetem Filológia karának adjunktusa. 1997-ben doktorált a két világháború közötti román irodalomból. A Temesvári Kiáltvány társszerzője, a Temesvár Társaság, a Polgári Szövetség és a Polgári Szövetség Pártjának alapító tagja. Az Orizont, Studii de literatură română şi comparată, Ariergarda, Dilema, Cuvîntul, Vatra folyóiratok szerkesztőségi tagja. Önálló kötetei: Rusalii ’51. Fragmente din deportarea în Bărăgan (1994), Istorie şi masonerie (1995), Valahia de mucava (1996), Deportarea în Bărăgan. Destine–documente–reportaje (1996), Decembrie, ora 10 (1997), Între hanger şi sofa. Literatura în epoca veche românească (1998), Insula de vară (1999), Sorin Titel. Monografie critică (2000). Díjak: a Román Írószövetség debüt-díja, az Írók Egyesületének díja, az ASPRO díja, a Familia folyóirat díja stb.

VISKY András (sz. 1957) író, dramaturg, a kolozsvári a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészet-tudományok Kara, Színházművészeti Tanszékének tanára, a Román Írók Szövetségének, a Magyar Írók Szövetségének, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tagja, a Fiatal Írók József Attila Körének tiszteletbeli tagja, számos irodalmi díj nyertese. Főbb munkái: Partraszállás (1982), Fotóiskola haladóknak (1988), Hóbagoly (1992), Hamlet elindul (1996), Reggeli csendesség (1996), Goblen (1998), Romániai magyar négykezesek (társszerző, 1998), Aranylevél (1999), Betlehemi éjszaka (2001), Írni és (nem) rendezni (2002), Fals tratat de convieţuire (társszerző, 2002).

Renate WEBER (sz. 1955) jogász. A Bukaresti Egyetem jogi karán szerzett diplomát. Ügyvéd, a Politikai és Közigazgatási Főiskola előadótanára, a romániai Nyílt Társadalomért Alapítvány elnöke, a genfi International Service for Human Rights és az International Council for Human Rights Policy tagja. Tanulmányok: Două proiecte de lege privind protecţia minorităţilor naţionale (1994), Concepţia UDMR cu privire la drepturile minorităţilor naţionale (társszerző, 1994), The Welfare State in Post-Communist Countries: The Romanian Case (1996), România şi dreptul internaţional al drepturilor omului (1996), Self-determination (1996), The Protection of National Minorities in Romania: a Matter of Political Will and Wisdom (1997), The Romanian-Hungarian Relations within the Legal Frame of the Schengen Agreements (1999), Transilvania: evoluţie prin devoluţie? (1999), The Impact of the European Convention of Human Rights upon the Rule of Law in Romania (2001), Police Organization and Accountability: A Comparative Study (2001), Constitutionalism as a Vehicle for Democratic Consolidation in Romania (2001).

Alexandru ZUB (sz. 1934) történész, tudományos kutató, a jászvárosi A.D.Xenopol Történelmi és Régészeti Intézet igazgatója, az Al.I.Cuza Tudományegyetem egyetemi tanára, a Román Akadémia levelező tagja, a Liszaboni Akadémia tagja, az A.D.Xenopol Akadémiai Alapítvány elnöke, a Román Akadémiai Társaság, a Román Történészek Egyesületének, az Európai Történészek Egyesületének és az Amerikai Történészek Egyesületének tagja. Számos jelentős díj birtokosa. Főbb munkái: A scrie şi a face istoria (1981), Pe urmele lui Vasile Pârvan (1983), Mihail Kogălniceanu (1984), De la istoria critică la criticism (1985), Istorie şi finalitate (1991), Chemarea istoriei. Un an de răspîntie în România post-comunistă (1997), Orizont închis. Istoriografia română sub comunism (2000).